Tikos hodólórol annyit,hogy nem nyerte el a tetszésemet. Munka: Az elég jó,fárasztó ugyan de mit csináljon az ember. Ez van. Ma + kaptam a fizetésemet. Na nem egy egetrengető összegre kell gondolni. Csak azt a néhány nap lett kifizetve amit idáig dolgoztam. Dolgozni azt kell, mint mindenhol:). Elég fársztó. Jövő héttól enyém lesz az egész másodig szint. Kisebbik gond. A nagyobbik "gond" az az,hogy nincs társam. Van egy-két személy aki kéne. De egyik se hajlandó semmire. Tehát egyik se hajlandó észre venni,hogy érdeklődök irántuk. Pedig a Ricsivel mostanában nagyon jól ki jövök annak ellenére,hogy nem találkozunk,és nem beszélünk sokat. Néha úgy érzem mintha akarna valamit. Néha pedig keresztül néz az emberen. Ma kaptam egy olyan megjegyzést(amit tudok,hogy nem a személyem ellen szólt). ,Hogy jó lenne ha többen lennék. Amiben igaza is van. Ami még a poén,hogy a kedves munkatársam szt mondta Martinrra,hogy helyes gyerek. Ami igaz is. De mit csináljak vele ha nem úy tekint rám mint egy nőre?. Öcsikéjét meg nagyon nehéz lenne rá vezetni arra,hogy mi együtt legyünk. A Ricsi nem egy nyugodt természet. Ő mindig megy. Nem nagyon tud egy helyeben maradni. És komolyan mondom egyre jobban el csodálkozok az emberen. Úgy érzem mitha velem szemben más lenne mint többiekkel. Mivel mostanában érdekesek a megnyilvánulásai velem szemben. Amit látok az az,hogy szegénynek szüksége lenne arra,hogy valaki tördjön vele. És ami még fontos,hogy valaki nagyon szeresse. De úgy érzem nem én leszek az a személy. Pedig nagyon tudnám szeretni ha hagyná. De ez csak plátói szerelem lesz azt hiszem.
2010.11.05. 21:59
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://0530.blog.hu/api/trackback/id/tr682426753
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.