Úristen, megint rég jártam itt pedig zajlik az élet. Ott kezdem,hogy nem volt jó a gép napokig. Most megy, de ki tudja meddig. Inkább a lényegre térek. Szóval a Szandival nagyon jól megvoltunk,egészen múlt hét Péntekig. Miért?  Jött egy harmadik fél, egy lány. Lényegtelen,hogy ki az. Annyit kell tudni róla,hogy 19 éves,2 abortusza volt és most készül(T) a harmadikra. Jó tudom nincs jogom megítélni senkit ,de azért ez durva szerintem. És ugye mivel én nem mertem beszélni a Ricsivel arról,hogy tetszik nekem és,hogy ebből lehetne akármi is. Így át engedttem egy ilyennek. Bocsássatok megy hogy ilyeneket írók de nagyon mérges vagyok. És azért mert ÉN külömbnek tartom magam nála. És egy ilyennel áll össze a  Ricsi?. Nem tudom. De érdekes ízlése van azt biztos. Mindegy. Ahogy azt a napokban megtudtam a Ricsinek nem nagyon tetsszik,hogy a hölgyike babát vár mástól és,hogy mire készül(T).  De ezt csak onnan tudom mert a Martin mondta (Ő a nagy tesó). És ami  a legídegesítőbb,hogy állandóan a Ricsit ajnározza,mikor tudja,hogy mit érzek íránta. És ezt elég nehezen viselem. Napok óta sírok,fáj a gyomrom, nem tudok aludni. Azzal a tudattal "élek",hogy a bátolannságomnak köszönhetően oda löktem más karjaiba. Nagyon nehéz fa pofával végignézni azt,ahogy ők ölelkeznek. Annyira nehéz megállni sírás nélkül,hogy az valami hihetetlen. Rettenetes erőt kell magon vennem,hogy ne sírjak,hogy ne tépjem meg azt a libát,hogy nem szóljak a Ricsinek arról, amit érzek iránta.     Ahogy mondani szoktam majd el múlik.   Ídővel.    Addig meg szenvedve nézem végig a dolgokat. És közben fa pofát vágog.  Ja igen. Ahogy el nézem, a Szandit is rántja magával a mélybe. Addig amiíg ő nem volt tudtunk beszélgetni. Most viszont már nem. Idáig sem voltak bárátaim ezek után meg végképp nem lesz.