Azt hiszem a héten megtanultam,azt hogy kiben bízhatok és kiben nem. Vagyis: SENKIBEN.  Történt ugyan is ,hogy valaki megtudta,hogy Martin engem ki akart vinni Bécsbe tudjuk minek. Mivel állítólag ez valahol fent van a neten. És az ,hogy álítólag árulom magam.  Nem tudom ,hogy hol. És ez az egész az Édesanyám fülébe jutott. Természetesen nem volt elragadtattva a dologtól. És nem tőlem tudja. Ennek következtében meglátogattam a Martint tegnap. Mivel ,hogy Rajta,rajtam és még 2 emberen kívül ezt nem tudta senki. Lényeg a lényeg. Ő természetesen nem tud az egészről semmit. Illetve ez volt rá a válasza: "Ne Aggódj Én is fent vagyok". Köszi ezzel nem vagyok kisegitve cseszd meg!!!!!.  És akkor ehezz még hozzá tartozik az is,hogy ezt röhögve mondta. És úgy érztem mintha ott se lennék. Máskor mindig kérdezett mindent. Tegnap semmit. Ki se hívtak kártyázni. De ezzel többet el mondott mintha az igazságot miondta volna. Tehát biztos vagyok abban hogy ő volt az aki ezt meg csinálta. Én úgy gondolom,hogy Én Még őt nem bántottam. De neki ez most már a második ilyen húzása velerm szemben. Én nagyon sokat segítettem neki. És úgy látszik ez a hála érte. Hát jó. Az életben még senki nem bántott így mint most ő. És akkor így menj dolgozni mi. Remek volt nem mondom. A lelkem majd meg nyugszik. Ídővel. De az biztos ,hogy ezt soha nem tudom neki megbocsátani.  És ilyenkor tanulja meg az ember,hogy ki az igaz barát és kinem. Hát Ő nem az.