Tegnap sikerült találkoznom a titkos hdolóval. Egész helyes gyerek,jól lehet vele beszélgetni. De egyenlőre ennyi. Nem váltotta kibelőlem azt a "hű de jó lenne" érzést. Pénteken meg egész jó kis estém volt. Természetesen a Martinnál voltam 0345-ig. Ugyanis akkor értem haza. Na ehezz hozzá tartozik az is,hogy én aznap mentem próba munkára. Aminek még az eredményét nem tudom. Hála istennek sikerült vele úgy jobban beszélgetni. És így már sok mindent értek.  Azt tudom,hogyha nekem valami kínom bajom van akkor azt neki el mondhatom. Igazából én rájöttem arra,hogy miért kell is, meg nem is pasi. De ezt nem most fogom le írni:). Majd egyszer elmesélem. Viszont azt észre vettem,hogy a Ricsinek nem nagyon tettszett ahogy a hodólómról beszéltem. Kicsit olyan volt a mondandója felém mintha kaptam volna egy második bátyust,pedig az öcsém lehetne:). Egyszer azért még rá kérdezek,hogy miért váltott ki ilyen heves reakciót belőle az,hogy nekem "Lehet,hogy lesz pasim". Mondjuk a Martin meg a Toji kimondottan örülnének neki. Esküszöm ők sokkal jobban oda vannak ettől mind én. Én meg nem érzem azt,hogy Ő lenne az igazi. Jó tudom egyetlen találkozásból nem lehet megítélni ilyet. De szerintem ezt az ember érzi az első találkozásnál. Én nem éreztem ilyet. Olyan volt mintha egy haverommal beszéltem volna meg a dolgokat. Lehet bennem van hiba, nem tudom. De komolyan mondom nem is érdekel. Feladtam én már küzdelmet azért,hogy bárkim is legyen. Végül is a magányt is el lehet viselni. És azért vannak ott barátok,hogy ők ezt elviselhetővé tegyék.