Múlt héten fel hívott a volt "haverom. Meg is lepődtem,hogy mit akar. Tudtam,hogy összeveszett a Danival. Szegény el sírta a bánatát,+ hogy én milyen szemét vagyok,hogy csak úgy ott hagytam őket. Meg ,hogy voltam képes,8 éves barátságot ott hagyni?. Volt rá épp elég okom, nem tudott meg hatni valahogy. Jobb tenné ő is ha felnőne végre. Nem pedig hülyeséggekel foglalkozna.  Ez van. Ha ő képtelen megérteni azt,hogy 22 évesen másra vágyok arról én nem tehetek. Nem akarom bántani,de nekem  19 évesen több eszem volt ,mint most neki. Én tudom azt,hogy mit vesztettem. És,hogy mit nyertem. A többi meg legyen az én problémám. Jut eszmbe: Drágalátos "barátnőmmmel" ugye két hete lassan nem beszélek,az indokát meg azt hiszem már mondtam. Ahhoz képest,hogy két hete fel járok a tesójához  amit persze ő is nagyon jól tud. És arra nem volt képes,hogy feljöjjön és bocsánatot kérjen.  Háááááááát nem mondom szép. Pedig nagyon jól tudja,miért mentem akkor fel. Jó lenne vele beszélnem mert hiányzik a társasága. Csak valahogy nem merek. Mert szerintem Ő meg rám hargszik. A tesójával is jól el vagyok,de az más. Hiányzik a Női társaság. Nincs kivel úgy beszélnem dolgokról. Csak az a vicc,hogy még Én érzem magam hibásnak pedig úgy gondolom,nem tettem ellene semmit. Én nem rá haragszok hanem arra bizonyos hölgyre. Ugyan ő most ki került a képpből,és remélem vissza se jön. Mert neki köszönhetem azt.hogy most ott tartok a Szandival ahol tartok. Remélem sikerül helyre hoznom azt amit más el rontott nekem.