Nem tudom mi a bajom van,de valahogy nem jó semmi. Kicsit magányosnak érzem magam. Mármint úgy értem,hogy mindenkinek körülöttem van valakije. Csak nekem nincs. Ugyan mindig az mondom,hogy nekem nem kell,meg jól el vagyok egyedül is. De aki ismer az tudja,hogy ez nem igaz. Aztán most írhatok itt a "szentbeszédről" de nincs kedvem. Mindenki tudja mire gondolok. Természetesen nehéz titkolni a szomorúságomat a többiek elött.  Mondjuk ez sose zavart. De valhogy mostanában egydeül érzem magam. Máskor mindeg tőlem volt hangos a társaság,most valahogy beszélni sincs kedvem. És nagyon nehéz úgy tenni mások elött,hogy ne lássák meg mi bajom van. De ezt még nagyon el mondani,vagy magyarázni sem lehet. Vagy nem is akarom. A válaszokat meg úgy is tudom. Akkor meg minek mondjam. A Ricsi mondta: "De hát ÉN is egydül vagyok". Jó de ez egy fiúnál más. Ők máshogy élnek meg mindent mint mi NŐK. Aki kéne az valahogy sose lesz az enyém. Vagyis biztos hogy nem én kellek neki. Mert nem tartana elég jónak. Ezek a rideg tények. Ezzel nem tudok mit csinálni. Közben akkor még adj esetleg tanácsot másnak ha valami baja van. Mikor a te lelki világod sincs rendben. Úgy elég nehéz. De természetesen "megpróbálom". Csak nem olyan könnyű. Úgy mondva az egyetlen vigaszt Bereczki Zoli cd-je nyútja. Nagyon jó számok vannak rajta. Ezt hallgatom éjjel-nappal. Ha kell valakinek szóljon.