Az ember mit tehet akkor,hogy ha bele gázoltak a lelkébe. Hogyan lehet ezt feldolgozni? Elviselni?,El felejteni?,Túlélni?. És nem arra gondoloni,hogy megbántották. Az ember magát okolja azért mert olyan amilyen. Hiába tesz meg mindent azért,hogy ne "úgy nézzen ki ahogy". De mégis a külseje alapján ítélik meg. Ez bántja az embert,de mit tehet?. Talán semmit. De miért ilyenek az emberek? Miért vannak előítéletei a másik emberrel szemben?. És aki mondja vajon bele gondol abba,hogy meg bántja vele a másikat és talán egy életre megbélyeggzi vele?. Nem hiszem. Kivel beszélheti meg az ember? (Jó én tudom kivel). Ki tud neki segíteni egy ilyen helyzteben?. Sok a kérdés,kevés a válasz. Soha nem bántottak meg így mint akkor Ő. Nem tudom és talán nem is akarom megérteni. Nagyon magam alatt vagyok és nagyon bánt. És természetesen magamat hibáztatom egy olyan dologért amíről nem én tehetek. És az AKI mindezeket mondta szerintem még nem nézett tükörbe:) Tudom nem kéne vele foglakoznom és nem magamat kéne hibáztatnom, hiszen talán nincs miért. De mégis megteszem. Egyszer majd túl leszek rajta,valamikor biztos. De attól még a tudat bennem van. És ez változni nem fog. Úgy ahogy én se(külsőmet tekintve). Persze én is tehetek valahol arról,hogy úgy nézek ki ahogy. De hát........ Mindegy. Tudom sok ilyennel fogog még találkozni, És tenni nem tudok ellene. Legfeljebb annyit,hogy tanulok a hibáímból. Már ha ezt hibának lehet egyetalán nevezni. Nem nagyon tudok ezen túl lépni. Folyamatosan ezen jár az agyam. De ahogy mondani szokták az ídő majd segít. Én is csak ebben reménykedem. Mert különben megkattanok. Nincs tökéletes ember. Én sem vagyok az. Csak fiatal és naiv. De talán változik a világ és egyszer egy embert talán nem a kinézete alapján,hanem a tettei miatt fogják megítélni. Ahogy egy ídézet is tartja:
" Az embert nem külseje teszi azzá ami,hanem a tettei határozzák meg"
