Ezt még nekem is furcsa le írni de ez van. Ma délelött egy rövid ídőre találkoztam a "Szőke herceggel". Nem voltam annyira ideges mint azt vártam. Azalatt a rövid ídő alatt meg beszéltük azt ami a félév alatt történt. Sokra nem jutottam vele. Annyiból volt gáz a dolog,hogy igazából nem tudtunk egymásnak mit mondani. Annyira más volt mint msn-en. Ott mindig mindenről el tudtunk beszélgetni. Ma ez valahogy nem ment. De szerintem ő is látta rajtam,hogy valahogy nem érdekel. Nem tudok mit csinálni ez van. Nem gondoltam volna azt,hogy így fogom fogadni. Csak azt tudnám hogyan juttotam el erre a pontra. Kicsit hűlyén érzem magam. Na mindegy tényleg nem érdekel. És most így utólag vissza gondolva azt hiszem,hogy ez csak egy görcsös ragszkodás volt a részremrőr azért, hogy úgy mond társam legyen. Nem baj. Majd lesz másik. Lesz valaki akit egyszerűbben fogok tudni "Szeretni". Hiszen nem szabad lekötnöm magam egy ember mellett. Ugye az ember a hibáíból tanul. Én is hibáztam ezzel a dologgal. Ebből tanultam.  Sokan mondták at,hogy ebből úgy se lesz semmi. Igazuk volt. Nem érzek"semmit" mármint, nem vagyok :szomorú,nem fáj, nem sírok, semmi. Egyszerűen nem érdkel. Tavasz van és így könnyebb pasit találni. Lassan el indulok "vadászni". most már legalább tudom,hogy egy úgy nevezett "szakítást" hogy tudok átformálni örömmé. Ez még nekem is furcsa. Itt ülök,és röhögök a saját hülyeségemen. Mert komolyan mondom más nem tudok csinálni. Ó én marha,mennyit sírtam,veszekedttem vele,idegeskedtem. Miért? A SEMMIÉRT. Komolyan mondom  nem is bánom, hogy így  lett vége. Talán még örülök is neki. Sőt biztos. Még valami: Az ÉLET CSODASZÉP!!!!!!!!!.