Na most juttotam el oda véglegesen,hogy véget fogok vetni ennek az egésznek Márciusban. Ahogy mondani szoktam:Ha valami véget ér az egyben valami új kezdete. Én is ebben bízok valahol. Csak azt bánom,hogy el mondtam neki a félelmemet. Mit mondott erre a "Szőke Herceg":Majd az élet hoz magával mindent".(Fene azt az optimista fejedet!!!) De mondjuk úgy,hogy én vagyok az ÉLET és ÉN oldom meg ezt a gondot. Túl sokat szenvedttem és tulságosan is hittem a lehetetlenben.. Csak legyen már vége mert már nem bírom . Ami a legjobban fáj az az,hogy tulajdonképpen fogalmam sincs arról,hogy ő mit érez,vagy mit gondol erről az egészről. De igazából már nem érdekel. Jelenleg semmi sem érdekel. Semmit nem akarok csak nyugalmat és egyedüllétet. Azt,hogy egy kicsit el bújjak a világ elől.  Nem akarom senkítől azt hallgatni: "Hogy mi előre +mondtuk+ hasonlók". Mikor megismertem akkor kellet volna NEM-et monadnom erre az egészre. És akkor mind ettől megkímélhettem volna magam.  Örülhet mindenki aki ezt előre megmondta. De az ember a saját hibáíból tanul. Újra kell építenem a lelki világomat mert romokban hever. Csodás lesz komolyan mondom:) És természetesen egyedűl csinálom végig és remélem egy nap jót nevetek a saját hülyeségemen. Csak jó lenne ezt fa pofával közölni vele. Ami elég nehéz lesz. ÉS TUDOM HOGY KEGYETLENŰL FÁJNI FOG.  Ég veled "SZŐKE HERCEG"  És Csipke Rózsika fel ébredt az álomból !!!!