És Hazajön. Szerintem már be van zsongva a "Szőke Herceg". Csak még nem tudtam vele beszélni. Jaj Istenem egyre jobban aggódok emiatt. Nagyon várom de ugyan akkor félek is tőle. Egyre izagatottabb vagyok. És ez csak fokózódni fog a későbbiek során. Természetesen jönnek a kérdések: Mi lesz ha hazajön?, Fel fog-e hívni?, Fogom -e látni eggyátalán?. Vagy esetleg azt mondja,hogy nem akar tőlem semmit.  Nehéz kérdések ezek,de választ csak akkor kapok rájuk ha itthon lesz. Nehéz,nehéz,nehéz és az is marad. Kiváncsi vagyok benne most mi játszódig le. De ahogy sejtem ő nem feltétlenül gondolja ezt így. Nem tudom. Az a rengeteg beszélgetés, az a sok minden amiket írt. Amin annyit nevettem és gondolom ő is. Azok a dolgok amiket el tervezett,hogy mi lesz ha hazajön ha velem lesz. És újfent a sírás kerülget. Fél év hosszú idő akár hogyan is nézem.Ez alatt az ídő alatt annyi minden változhatott benne és valahol bennem is. És itt jön a kérdés: Érdemes volt e ennyit várni? Vagy minden mehet a kukába? De remélem nem. Ha csak a Valentin Napot veszem alapul gondolom nem hülységből irta azt amit írt. Nem mindig értettünk mindenben egyet az biztos. De összeségében nagyon jókat beszélgettünk. Az biztos, hogy ez a 2 hónap teljesen más volt mit az eddigiek. Valahol közelebb kerültünk egymáshoz. Nyitottabb lett,őszíntébb. De természetesen mindenkitől "hallgathatom""MI ELŐRE MEG MONDTUK" ha nem jön össze a dolog. Köszi. Ezt magamtől is tudom. De inkább hiszek a Boldogító NEM-ben mind a Boldogító IGEN-ben.