El kezdtem egy új évet, a régi dolgokkal. Sok reményem nem fűződik ehez az évhez sem úgy mint a tavalyihoz sem. Ismételten úgy vagyok vele ,hogy majd mindent hoz magával. Kívéve 1 dolgot,azt amiről úgy gondolom hogy soha nem fog változni. Ő mindig lesz,én is leszek de a "mi" mint fogalom nem létezik és soha nem is fog létezni. Hosszú hónapok "szenvedése" után (a saját káromon) kellet azt meg tanulnom, hogy felesleges valami olyanért küzdeni ami már az elején "halálra volt ítélve". Csak ugye az ember már csak ilyen ,kűzd amíg tud. Ezen már változtatni nem tudok,és nem is akarok, lesz ami lesz. Majd az ÉLET megint hoz magával mindent anélkül ,hogy én "tennék" érte. De azért így sem unatkozok folyamatosan teli vagyok "pasikkal". Anélkül hogy ismerne 5 mondat után randizni akanak velem. Nagyon kedves tőlük de én egyenlőre élvezem a magányt és most nem vágyok egy új "kapcsolatra".